Gyógyító gombák: út az egészségesebb élethez - a megújulás lehetősége

A helytelen táplálkozás nem csak az emésztő- és az érrendszert, de az ízületeket és csontokat is tönkreteszi. Ízületeinkben az elmúlt negyven év tette a legnagyobb károkat. Csak nemrég bizonyosodott be, miért rombolják a modern ételek mozgásszerveinket.

 

 

Nem furcsa, hogy a Föld legértelmesebbnek tartott lénye, az ember az egyetlen főemlős, akinek meg kell tanítani, hogy mit egyen? A feladat azért is nehéz, mert az ideális táplálék csaknem elérhetetlen. Lassan megint gyűjtögető életmódot folytatunk, bogyókat eszünk. Csakhogy a gyűjtögetés színtere nem az erdő, hanem a gyógyszertárak és drogériák polcai, a "bogyók" pedig a kapszulák, tabletták és pirulák. Mert a szükséges rostok, vitaminok és ásványi anyagok nem állnak rendelkezésünkre ott, ahol lenniük kellene: a kapható élelmiszerekben. Ez az egyik oka az ízületi betegségek és fájdalmas mozgásszervi problémák tömeges elterjedésének is - állítják azok az orvosok, akik a helyes táplálkozás egyik alapkövének tekintik ételeink megfelelő sav-bázis arányát. A szervezet sav-bázis-egyensúlya, valamint az úgynevezett pufferrendszerek tanulmányozása nyomán arra jutottak, hogy a csontritkulás, az ízületi gyulladások, de még az időskori izomsorvadás is a túlságosan savasító táplálkozás, az életmód, vagyis a kibillent sav-bázis háztartás számlájára írható.

 

 

A fájdalom hasznos, fontos és szükséges. Számtalanszor az élet egyetlen jele a fájdalom érzékelése. Nem feltétlenül kóros, ha viszonylag gyorsan elmúlik.

Nem szabad azonban hosszan és elűzhetetlenül jelen lennie a szervezetben.

Ahelyett, hogy elfogadnánk, vagy fájdalomcsillapítókkal próbálnánk hadakozni ellene, a legjobb kideríteni, mi okozza. Csakhogy erre néha nagyon nehéz rábukkanni.

Dr. Cseuz Regina, belgyógyász, az első hazai sav-bázis egyensúllyal foglalkozó reumatológus, meggyőződése, hogy a krónikus ízületi fájdalmak hátterében gyakran a sav-bázis-egyensúlyt felborító, helytelen táplálkozás áll. Ez azonban fordítva is igaz: a megfelelő táplálék fájdalomcsökkentő. Véleményét mindennapi tapasztalatai mellett immár tudományos vizsgálatok is alátámasztják. Az is egyre világosabban látszik, hogyan függnek össze a fájdalmas mozgásszervi bajok szervezetünk sav-bázis háztartásával.

 

 

Egy svéd orvos, Ragnar Berg már az 1920-a években felismerte, hogy az egészséges szervezetnek meghatározott arányban van szüksége ásványi, szervetlen savasító és lúgosító anyagokra. Noha az összefüggés akkor még nem volt nyilvánvaló, reumatológiai panaszok enyhítését is megkísérelték lúgosító, azaz bázikus hatású ételek és szerek adásával. A pozitív tapasztalatok 2005-ben nyertek tudományos megerősítést. A kísérleti kezelés során a vérből kimutatható, úgynevezett rheuma-faktor mennyisége, valamint a tüneteik alapján közel azonos állapotú, súlyos rheumatoid arthritises betegek bázikus hatású táplálék-kiegészítőket fogyasztottak.

A kísérletben a betegek azon csoportja, amelyik bázikus hatású szert kapott, tizenkét hét elteltével állapotának és közérzetének jelentős javulásáról számolt be.

A fájdalomérzet igen egyéni lehet, ezért a vérben lévő fájdalomcsillapító hormon, az endorfin szintjét is megmérték, ami a javulásról beszámoló betegek esetében valóban csökkent. Ezzel bebizonyosodott, hogy a lúgosítás fájdalomcsillapító hatású.

Voltak betegek, akiknél a szteroidos fájdalom- és gyulladáscsökkentő gyógyszerek adagját is jelentősen lehetett csökkenteni. A fájdalomcsökkenés valószínűleg az oki kezelésnek volt köszönhető.

 

 

A megfelelő sav-bázis-arány számos élettani folyamatot befolyásol az emésztéstől a sejtek anyagcseréjén át a salakanyagok kiválasztásáig. Ahhoz, hogy a szervezet meghatározó biokémiai folyamatai mindig megfelelő, állandó körülmények között játszódjanak le, testünk úgynevezett pufferrendszereket alkalmaz, melyek kémhatása - savassága illetve lúgossága (bázikussága) - közel állandó. A szervezet legfontosabb pufferrendszere, a vér és a sejtek közötti tér kémhatása is csak szigorúan meghatározott értékek között mozoghat. Ennek érdekében az életfolyamatok nyomán keletkező savtöbblettől a tüdő működése, nagyrészt pedig a vese kiválasztása szabadítja meg a szervezetet. Ha a tüdő és a vese savkiválasztása nem volna elég, a szervezet úgy igyekszik fenntartani az egyensúlyt, hogy egyrészt a savakat a sejtek közötti terekbe, kötőszövetekbe tereli, másrészt a csontok bázistartalékait mozgósítja a savak fokozott kiválasztáshoz. Mivel a vese működése a korral némileg alábbhagy - 30-40 éves kortól évente mintegy 1%-kal csökken a vesekapacitás -, ez azt jelenti, hogy minél idősebbek vagyunk, annál inkább fennáll az elsavasodás veszélye. Nem véletlen, hogy az ízületi betegségek és a csontritkulás is 50-60 éves kor fölött mutatkozik meg. A szervezet a savtöbblet kiiktatása érdekében ekkor még inkább rá van utalva a csontokat és ízületeket igénybe vevő kényszermegoldásokra, csak így tudja fenntartani vérünk és más létfontosságú pufferrendszereink állandó kémhatását. Ennek azonban ára van: a kiválasztatlan és semlegesítetlen savak a kötőszövetekbe kerülnek, de jelenlétük nyomán felborul azok anyagcseréje, méregtelenítése, sejtregenerációja, sérül a szöveti szerkezet. Végső soron merevek és sérülékenyek lesznek az ízületek kötőszövetei, porcai, szalagjai. Ennek következménye a sok fájdalmas ízület. Ha a kötőszövetek savfelvevő kapacitása is kimerült, a csontok bázikus ásványi anyagaihoz nyúl a szervezet, hogy eképpen semlegesítsen.

 

 

 

A szervezet elsavasodásának egészségi következményeit már az 1960-as években publikálták, de körülbelül negyven évbe telt, mire felismerték, hogy a savtúlterhelés a kalcium-háztartásra is hatással van, és az időskori csontritkulás is jórészt ebből fakad. A csontok kalciumjára a savkiválasztás elősegítése miatt van szükség, és a raktárak csökkentése, a fokozott kalciumkiválasztás akkor is megtörténik, ha a táplálékkal egyáltalán nem pótlódik a kalcium. A csontritkulásban az elsavasodás a legfőbb bűnös. Ezt bizonyítja az is, hogy a bázikus hatású ételek fogyasztása önmagában is enyhíti, illetve megakadályozza a vizeletben kimutatható kalciumvesztést, valamint a csontok további kalciumvesztését is. Mindezt anélkül, hogy plusz kalciumot adagolnánk a szervezetnek. Újabban arra is rájöttek, hogy a kémhatás savas irányba történő kibillenése először a csontfaló (oszteoklaszt) sejteket aktiválja, és emiatt, a csontszövet leépülésével párhuzamosan szabadul fel a kalcium. A csontritkulással küszködők számára jó hír, hogy hatékony lúgosító anyagot, mondjuk kálium-citrátot adagolva visszatartható a szervezetben a kalcium, és megállítható a csontritkulás.

Amint tudjuk, a jobb híján eddig alkalmazott kalcium és D-vitamin együttes adagolása csupán mérsékelte a csontállomány-vesztéssel járó folyamatot, megszüntetni nem tudta. Feltételezik továbbá, hogy az időskori izomsorvadás is végső soron a szervezet elsavasodásának következménye. A vese egyik ismert savtalanító módszere, hogy az erős savak anionjait ammónium-sók formájában választja ki a vizeletbe. Valószínű, hogy az ehhez szükséges ammóniumot a leépülő izmok fehérjéiből sikerül biztosítani.

 

 

 

Mai túlságosan kevés ásványi anyagot és nyers növényi táplálékot, valamint túl sok savasító hatású állati fehérjét tartalmazó étrendünk már fiatal korban elkezdi aláásni szervezetünk sav-bázis egyensúlyát, amit az idősödő szervezet egyre kevésbé tud megőrizni. A húsokról és tejtermékekről nem kell lemondani, de érdemes figyelni, hogy mintegy négyszer annyi lúgosító hatású zöldség és gyümölcs kerüljön az asztalra, mint savasító étel. A sav-bázis egyensúly fontosságát hangsúlyozó orvosok néhány tévhit eloszlatását is fontosnak tartják. Értelmetlen "babona" például, hogy az este elfogyasztott gyümölcs káros, rosszul emésztődik és "megrohad" a belekben. A gyümölcsök ugyanúgy emésztődnek a délutáni és esti órákban is. Fontos lenne azonban, hogy minél többet együnk belőlük. A nyers gyümölcsök és zöldségek ugyanis mindig minden mennyiségben elkelnek. Már csak azért is, mert félő, hogy tetemes mennyiségű zöldáru elfogyasztásával sem tudjuk ellensúlyozni a lúgosító anyagok hiányát, amit az okoz, hogy az intenzív mezőgazdasági termelésből származó növények ásványi és tápanyagtartalma az utóbbi időben igen lecsökkent, miközben a feldolgozott élelmiszerek is rossz minőségű, ásványi anyagokban szegény, adalékanyagaik miatt pedig inkább savasító ételeknek számítanak.

A feldolgozott élelmiszerek korában tehát nem könnyű az egészségünket szolgáló étrendet követni, de érdemes megfontolni, hogy az ennivalók helyes megválasztásával és esetleg némi táplálék-kiegészítő adagolásával meg lehetne előzni a fájdalmakat és az időskori mozgáskorlátozottságot.